Égben köttetett párkapcsolatok. Mitõl erõs egy karmikus kötelék? Hogyan szakítsunk?

A párkapcsolatok nem képeznek megbonthatatlan karmikus köteléket, hiszen ezek nem olyan égben megkötött szerzõdéseken alapulnak, mint a gyermek-szülõ kapcsolat. A leszületés, illetve a szülõk megválasztása olyan egyértelmû, az égben meghozott döntés, melyet földi eszközökkel megváltoztatni szinte lehetetlen. (A "szinte" azt jelenti, hogy 100%-ig mégsem lehetetlen, ugyanis az abortusz - amirõl már néhányszor szóltunk - egyike azon eszközöknek, amikor egy égben hozott döntésbe földi eszközökkel avatkozunk be a lehetõ legdrasztikusabban. Ez karmikus szinten komoly bûnnek számít.) Leszületés elõtt a lélek számtalan egyéb, kevésbé megváltoztathatatlan megállapodást is köt más lelkekkel. Ezen megállapodások mind-mind a tapasztalatszerzés, a fejlõdés céljait szolgálják. Többek között ilyen megállapodások "szabályozzák" azt, hogy életünk során kikkel kerülünk egyáltalán kapcsolatba. Minden találkozás, minden kapcsolat karmikus háttérrel rendelkezik tehát. A párkapcsolatok a fejlõdés legintenzívebb lehetõségét adják számunkra éppen ezért karmikus értelemben a párkapcsolat (kapcsolat a szeretett emberrel) a legelsõ helyen áll. Ez egy más minõségû kapcsolat, és bár bontható, fontossági sorrendben megelõzi a szüleinkkel és a gyermekeinkkel való - bonthatatlan - kapcsolatot is. Leszületés elõtt a lelkek elvi megállapodást kötnek egymás között a párkapcsolatokat illetõen is, azaz ezek a kapcsolatok már az égben megköttetenek. Igenám, de a leszületésünkkel a szabad akaratunk azonnal mûködésbe lép, és legyen az bármilyen égi eredetû döntés, nem minden esetben aszerint fog megvalósulni. Ahogyan persze eltérünk eredeti életfeladatainktól, úgy a karmánk folyamatosan módosul. Így egy-egy szabad akarat alapján meghozott döntés hatására a karmánk újabb/más feladatokat ró ránk, melyek mintegy késleltetik eredeti elképzeléseink megvalósítását. Így kerülhet sor arra, hogy egy égben megkötött frigyhez más, akár több partnerkapcsolaton keresztül vezet az út. (Vagy esetleg el sem vezet ebben az életben.) Ezek a kapcsolatok, illetve ezek a partnerek, társak mintegy közremûködnek abban, hogy megtalálhassuk az égben választott párunkat. Amennyiben a férfi és a nõ jelentõsen nem tér el a karmikus fõfunkcióik teljesítésétõl, tehát a párválasztás során ennek megfelelõen viselkednek (azaz a nõ néként a férfi pedig férfiként), úgy az igazi megtalálása többszörösen egyszerûbbé válik. Az égi párok mellesleg már leszületésükkel igyekeznek segíteni egymásnak a megtalálásban, többek között abban, hogy eleve nem születnek le egymástól távol. Az igazi tehát minden bizonnyal valahol a közelünkben lakik, talán még 15 km-t sem meghaladó távolságban tõlünk. A idõk folyamán persze a párok egymástól messzire sodródhatnak, ám mindig akadnak olyan élethelyzetek és úgynevezett véletlen alkalmak, amikor újra és újra egymás mellé kerülnek. Sokan csodálkoznak azon, hogy gyermekkori ismerõsök jóval késõbb egymásra találnak és házasságot kötnek. Pedig nincs ebben semmi rendkívüli. Az égben köttetett párkapcsolatok közös missziót visznek végbe, miközben a társak kölcsönösen segítik egymást. Gondolhatnánk, hogy egy égben köttetett kapcsolatban minden megy, mint a karikacsapás. Ez nem így van. Ezek a kapcsolatok komoly próbatételeknek vannak kitéve, de legyenek azok bármilyen kemények, ezek az emberek egymást képtelenek elhagyni. Minél távolabbra sodródnak egymástól, annál erõsebb vonzóerõ lép fel kettejük között. Minél közelebb vannak egymáshoz, annál lazább a kettejüket összefogó kötelék és igazából akkor élnek maximális szabadságban, ha teljesen egymással vannak.
A karmikus kötelék annál erõsebb, minél inkább szembeszegül a két fél a kettejükre háruló közös feladattal. Ha tehát egy párkapcsolatot békétlenül szakítunk meg, ha az egyik fél a másikra neheztel, akkor a kettejüket összekötõ karmikus kötelék erõsebbé válik, de még mindig nem megbonthatatlanná. Megbontottá akkor válik, ha kettejük közös ügyét békében rendezték, és egymást harag, neheztelés, ítélet nélkül bocsátották útjára. Az égben köttetett kapcsolatok esetében a feleket azonban a földön csakis a halál választhatja el, s ez akkor következik be, amikor a közös missziójukat teljesítették. A túlélõ félnek ebben az esetben már csak saját feladatai maradtak. Amíg az ún. közbensõ párkapcsolatainkat nem rendeztük le maradéktalanul, addig nem találhatunk rá az igazira, égi társunkra. Addig ugyanis olyan erõs karmikus kötelék fûz bennünket ezekhez az emberekhez, mely nem teszi lehetõvé a szabaddá válást. Amikor egy kapcsolatban valamely fél úgy érzi, hogy az számára nem megfelelõ, akkor az elsõ lépés sohasem a szakítás. Fõleg akkor nem, ha közös gyermekük is van. (A közös gyermek egyébként amúgy sem teszi lehetõvé a karmikus kapcsolatok felszámolását, de ebben az esetben a kettejüket közvetlenül összekötõ kötelékrõl van szó, nem pedig a gyermek révén fennállóról.) Egy kapcsolatban rejlõ problémákat bármelyik fél egymagában is képes kezelni. Amennyiben ezek a problémák feloldásra kerültek, és ketten, közösen úgy érzik, hogy nincs egymással már dolguk, akkor a szakítás éppen azt a célt szolgálja, hogy ki-ki megtalálhassa az igazit. A bontható karmikus köteléket tehát csakis a teljes tehermentesítés után lehet végérvényesen megszüntetni.
Olivia kiegészítõ kérdéseire (#121)pedig - a fentieknek megfelelõen - az alábbiakat tudom válaszolni. 1. Igen, szakítsunk, ha mindketten így is érezzük. Igen, szakítsunk, ha egymással minden közös feladatunkat rendeztük. Ez abszolút nincs ellentmondásban azzal, hogy mindenki olyan férjet/feleséget kap a sorstól, amilyet megérdemel. Ez pontosan azt a célt szolgálja, hogy egy-egy ilyen ún. problémás kapcsolattal megoldhassuk azokat a feladatokat, melyek nélkül nem találhatnánk rá égi társunkra. Sorsunkat - szabad akaratunk keretei között meghozott döntéseinkkel - mi magunk alakítjuk. A döntéseknek azonban következményei vannak, és ilyen következmények az ún. megérdemelt kapcsolatok. Ha letértünk arról az útról, ami közvetlenül az igazihoz vezetne, akkor jönnek ezek a "kisegítõ" kapcsolatok. Ez kell nekünk, meg megérdemeljük! 2. A szakítás sohasem lehet egyoldalú. Karmikus értelemben sohasincs hibás fél, csak erõs kapcsolatról beszélünk. A deformálódott kapcsolat sohasem róható fel csupán az egyik félnek. Egy köteléknek két vége van, tehát mindkét fél kell ahhoz, hogy abban erõ ébredjen. Viszont elegendõ az egyik fél ahhoz, hogy ez az erõ megszûnjön. A "már nem bírom tovább tûrni" vagy "elegem van belõle" tipikusan olyan helyzetek, amelyek a probléma elõl való elmenekülést jelentik, tehát a kötelék még erõsebbé válásához vezetnek. Az agresszor és áldozat kérdése karmikusan éppen fordítva kezelendõ.