Földi életünkben minden egyes találkozás karmikus törvényszerûség, azaz nincsenek véletlenek a találkozásainkban sem. Nem mindegy azonban, hogy egy utcán mellettünk egyetlen egyszer elhaladó személyrõl vagy mondjuk a mindvégig mellettünk lakó szomszédról van szó. A karmikus kapcsolatok egyik legfontosabb jellemzõje a kötelékerõ, ami a kapcsolat szorosságára, megbonthatóságára utal. Egy futó találkozás a lehetõ leglazább karmikus kapcsolatnak felel meg, míg egy évtizedes szomszédság, munkatársi kapcsolat már egy szorosabb karmikus kapcsolatról szól, nem is szólva a partnerkapcsolatokról, ezen belül is a házastársi kötelékrõl. Ezek azonban mind megbonthatók, szemben a szülõi és rajtuk keresztül a rokoni kapcsolatok láncolatával. Gyermek és szülõ karmikus kapcsolata az égben jön létre és ily módon a földön megbonthatatlan. Egy ilyen megbonthatatlannak tervezett kapcsolat meghiúsítása földi eszközökkel a korábban már említett karmikus bûn elkövetését jelenti. A gyermek és szülõ karmikus kapcsolata akkor is mûködik, amikor a(z egyik) szülõ távol, külön él vagy éppen már nem is él. Természetesen egy ilyen megbonthatatlan kapcsolat minden igyekezettel azon munkálkodik, hogy a földi élet során testi közelség is megvalósuljon, mivel ez szinte elengedhetetlenül szükséges az életfeladat sikeres elvégzéséhez. Ezért a vér szerinti szülõtõl már születéskor elszakított gyermek belülrõl mindig arra vágyik, hogy az igazi szülõ közelébe kerülhessen, vagy legalább egyszer megláthassa. A szemléltetõ ábrákkal zöld színnel látható a megbontható és pirossal a megbonthatatlan karmikus kapcsolat, a korábban már többször említett fogaskerekekkel szimbolizálva a szereplõket. Külön érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a gyermekek a szülõk között milyen összekötõ szerepet játszanak. A harmadik ábrán látható, hogy a szülõk (a férfi és a nõ) a gyermekükön keresztül megbonthatatlan kötelékbe kerülnek. A gyermek tehát karmikusan is egy nagyon szoros összekötõ kapocs kettejük között. A szülõk különösebb karmikus következmény nélkül bonthatják fel a kettejüket közvetlenül összekötõ karmikus köteléket, de a gyermeken keresztül ható kötelék meg nem bontható. Ez a gyermeken keresztül mûködtethetõ oda-visszahatás lehetõsége tudat alatt jelen van a szülõkben, ezért sajnos nem ritka az, hogy a gyermeket eszközül használják saját érdekeiket érvényesítésében a másik szülõ felé. Egy ilyen hármas fogaskerékkapcsolat képes szemléltetni a kölcsönös hatásokban rejlõ esetlges konfliktusokat is. Ha a gyermekre a szülõk egyidejûleg, egymástól függetlenül (tehát nem szinkronban) kívánnak karmikus hajtást gyakorolni, akkor az ellentétes irányú hatásokat válthat ki, ami a gyermeken lecsapódó feszültségekhez vezet. Amennyiben ezt el szeretnénk kerülni, akkor karmikus fõszabály az, hogy az apának férfi módjára, az anyának pedig nõ módjára kell a gyermek fogaskerekét hajtania. Ez már önmagában is azt jelenti, hogy a gyermekre való hatás során egymástól kicsit "el kell különülni" (hogy a férfi és a nõ fogazata ne feszüljön egymásnak). Az elkülönülést úgy kell helyesen értelmezni, hogy a gyermek az apától apai mintát, az anyától pedig anyait kapjon. A gyermekét egyedül nevelõ szülõ helyzete ilyen szempontból nem túl kedvezõ. Ugyanis egy apa nem képes anyai mintával, egy anya pedig apaival szolgálni. Szerencsés esetben ezek a dolgok a maguk helyén vannak, és nincs karmikus konfliktus egyik relációban sem.