Ha definíció szerint, semmi se véletlen, hiszen mindennek van oka, vagyis minden esemény sokszorosan függ más dolgok bekövetkezésétől, akkor ez nem azt jelenti-e, hogy minden előre elrendezett, és csak arra vár, hogy leperegjen a kész forgatókönyv szerint? Ha így van, akkor viszont mi értelme törni magunkat, hogy megpróbáljunk döntéseket hozni sorsunkkal kapcsolatban, hiszen az meg van írva?

Ösztönösen érezzük, hogy ez így nem lenne jó! A jövőm még nem történt meg, így alapvetően befolyásolható kell legyen. Metafizikai meggyőződés, hogy szabadságom van dönteni és cselekedni kisebb és nagyobb horderejű kérdésekben. Igaz, attól még, hogy amellett döntök: űrhajósnak tanulok, messze nem csak rajtam múlik hogy végül eljutok-e a világűrbe. Mégis, ha összejön és kinézek az űrhajó ablakából a távolodó Földgolyóra, könnyen az az érzésem támadhat: ennek így kellett lennie! Egyszerre érezhetjük a jövőnket nyitottnak, és determinisztikusnak (utólag amikor már bekövetkezett egy esemény). Bár nincsen abszolút szabadságunk, hiszen örökségeink és körülményeink behatárolják mozgásterünket (Magyarországon például nincs űrhajós kiképzés), de van egy relatív: rajtunk múlik hogyan állunk hozzá lehetőségeinkhez.

A világegyetem, annak kezdetekor beállított fizikai állandóknak megfelelően alakult ilyenné, és a benne lévő anyag determináltan, csakis úgy viselkedhet, ahogyan azt a - szintén rögzített - természeti törvények megengedik. Az ember azonban öntudatra ébredt, képes lett alkotni, létrehozni és igenis tehet a sorsáról, de természetesen csak ezen törvények áthágása nélkül. Agyunk, bár tisztán fizikai jellegű részecskék bonyolult gyülekezete, mégis olyasvalaminek ad otthont, ami nyilvánvalóan nem fizikai természetű, nevezetesen gondolatoknak, érzéseknek, álmoknak, elképzeléseknek és szándékoknak. Az agykutatók megfigyelték, hogy egy döntéshozatal során milyen determinizmusok zajlanak az agyban. Gondolatainkat, érzéseinket ugyan nehezen irányíthatjuk (ezek bizonyos fokig determináltak), de cselekedeteinket annál inkább. Az ember nem gép, és pontosan az emeli ki az állatvilágból, hogy nem kell ösztönösen cselekednie, hanem dönthet másképp.

Attól kezdve, hogy megszülettél, minden nap teszel valamit, amivel változtathatsz sorsodon. Persze az, hogy pont te születtél meg és létezésednek célja van, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy úgy is élsz, olyan döntéseket hozol, ami ezen az úton visz végig. A Teremtő legnagyobb ajándéka számodra a választás képessége, a cselekvés szabadsága. Nem szeretné erőltetni vagy előre meghatározni a döntéseidet, mert az ellentétes szeretetével. Azt szeretné, hogy egy nap önként és szabadon dönts mellette. Cserébe megosztja veled, mi is a te életed értelme.