Sors Klub

Tarr Bence László

- Personal Fate - Collective Destiny -

2010.

Miért félnek az emberek attól, hogy sorsukat saját kezükbe vegyék? Miért olvad a legtöbb ember bele egy nagyobb emberi közösség végzetébe, legyen az akár rossz, vagy éppenséggel tragikus kimenetelű? Miközben minden példa azt mutatja, hogy csakis azok az emberek találják meg életük értelmét, akik veszik a "bátorságot", belső hitet és meggyőződést, hogy szakítva a körülmények hatalmával saját sorsot válasszanak.

Létezik a Karma Törvénye, ami a kozmikus rend része. Úgy is ismerik, mint végzet, eleve elrendeltetés, sors, nemezis és hasonlók. 

A Karma Törvénye egyetemes és örök, mint a végtelen tér. A Karma Törvénye azonos itt is és ott is, ma épp olyan, mint volt tegnap és lesz holnap.

A Karma Törvénye mindent átjár és nem bújhatunk el előle. Ural valamennyiünket még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. A Karma Törvénye hat önökre akár akarják, akár nem, akár szeretik, akár nem, akár hisznek benne, akár nem, legyenek önök akár hinduk, akár buddhisták, akár keresztények, akár taoisták, akár zsidók, akár muszlimok.

"Az elme mindennek a lényege,
Az elme, ha tiszta, minden tiszta.
Az elme, ha világos, minden világos.
Az elme, ha jól van, minden jól van.
Az elmém mindennek a lényege."

A reinkarnáció és a Karma a keleti és a mai nyugati okkultizmusnak két legfontosabb alappillére, amelyekben való gondolkozással a legtöbb emberi kérdés megérthetõvé válik.

Karma

A Karma lényege, hogy minden cselekedetnek (sõt gondolatnak, érzésnek és akaratnak is) következménye van: jónak jó, rossznak rossz és az ember összes cselekedeteinek következményeivel elõbb, vagy utóbb feltétlenül találkozik, hogy a következményt átélje, átszenvedje, vagy hogy elõnyeit élvezze, ha a cselekedet történetesen jó volt.

A lélek halhatatlansága

Halhatatlan a lélek

Halhatatlan a lélek, hiszem,
De más világba nem megy át,
Csak itt lenn a földön marad,
A földön él és vándorol.
Többek közt én, emlékezem,
Rómában Cassius valék,
Helvéciában Tell Vilmos,
Párizsban Desmoulins Kamill...
Itt is leszek tán valami.

Meséinkben éppúgy, mint mai életünk mélyén halljuk a Természet sugallatát: figyelj a lelkedre, ha kedves az életed! A modern élet zárt cselekvésköre, a munkahely-tévé-szórakozás-alvás azonban külső irányításnak rendeli alá életünket, és ez egyre erősebb felszíni kérget növeszt ránk, ami elválaszt igazi önmagunktól, életünknek attól a mélyétől, ahol még nekünk is kedves az életünk.

Valóban szükséges a halál? Miért képtelen a lélek ugyanabban a testben fejlődni, változni?

Jelen pillanatban a halál elkerülhetetlen; arra szükségünk van. Ugyanis képtelenek vagyunk bármit is hosszú ideig csinálni. Negyvenöt percig vagy egy óráig tevékenykedünk, majd elfáradunk és pihennünk kell. Ugyanígy van ez törekvésünkkel, vágyainkkal. Feltételezve, hogy a földön hatvan-hetven évig élünk, ezalatt az idő alatt talán csak húsz vagy harminc napot meditálunk, sőt esetleg mindössze csak néhány órát, szembetűnő az aránytalanság.