Létezik eleve elrendeltetés, vagy szabad akaratunk szerint alakítjuk a sorsunkat? Mi történik a lelkünkkel mielőtt megszületünk? Mi a feladatunk a Földön?

Először tisztáznunk kell, kiket rejt emberi álruhánk, és mi a célja földi életeinknek. Csodálatos, halhatatlan, többdimenziós fénylények vagyunk. Hol fizikai test nélküli segítőként támogatjuk a Földön élők munkáját, hol pedig időről időre, testet öltve eljövünk, egyrészt az egyedül itt megélhető fizikai tapasztalatok örömteli megszerzésére és megélésére, másrészt energetikai munkát végezni.

Miért jövünk a Földre?

Amikor megszületünk, elhozzuk a feladatunknak megfelelő isteni, és - a csak ránk jellemző - egyedi rezgésfrekvenciánkat, és az itt megélt dolgok által nyert rezgésekkel együtt, átadjuk azt a Föld megfelelő energetikai mezőinek, és az emberiség kollektív tudatmezejének. Ezáltal változtatva, fejlesztve azt, és önmagunkat is.

Eltávolodunk az Otthonunktól (a Teremtő Forrástól, ami egy magas rezgésű energiatér) egy alacsony rezgésű anyagi frekvenciába jövünk, hogy itt, önként vállalt tudatos fejlődés eredményeképpen fölismerjük teljes önvalónkat, kibontakoztassuk mindazt a tudást és szeretetképességet, ami bennünk rejtőzik, és ez által felemelkedhessünk (azaz rezgésszintünk újra egyre közelebb kerüljön az Otthonéhoz).

Szerepeket játszunk

A tökéletesség eléréséhez minden földi szerepben, és helyzetben kipróbáljuk magunkat, s ezek által egyre több készségre és képességre teszünk szert, egyre többet tudunk meg önmagunkról, és az Univerzum működéséről. Így fokról-fokra olyan energia állapotba kerülünk, amelyben a fény hordozójává válunk. A fény energiát jelent a Föld számára, és ezáltal a bolygón zajló változások katalizátorává válunk.

A fizikai születésünket megelőző időszakban fölkészülünk arra az életre, amelynek a megtapasztalása előttünk áll. Ekkor már Teljes Lényünk kiértékelte előző életét, tudja, hogy mit vállalt az akkori megtestesülése előtt, és azt is, hogy a kitűzötthöz képest, meddig jutott a lelki, szellemi fejlődés terén. A levont tapasztalatok esszenciáit beépítette önmaga tudástárába, energiarendszerébe. A következő földi életben mindig olyan fejlettségi fokról folytatja, ahol előzőleg abbahagyta. Az, amit már megoldott, megtanult nem kerül megismétlésre.

Mit kell megtanulnunk?

A lélek legelőször kiválasztja az újabb fejlesztendő területeket. Egyrészt azt, hogy pl. önszeretetet, önelfogadást, önbecsülést tanul, vagy szívből jövő kommunikációt (amikor képes lesz kimondani az érzéseit), vagy önzetlen szolgálatot, esetleg valamilyen alkotó tevékenységben fejezi ki önmagát, vagy épp a felelősségvállalást gyakorolja stb. másrészt azt, hogy élete egyes területein pl. párkapcsolataiban, gyermekként, szülőként, a munkájában, a baráti kapcsolataiban stb. mit szeretne megélni, megtapasztalni.
Ekkor kéri fel bizonyos társait arra, hogy eljátsszák az életében azokat a szerepeket, amelyekkel segíthetnek feladatai megoldásában. (Minden megállapodás egy-egy alternatívát jelent, amelyet az adott földi pillanatban szabad akaratból elfogadhat, vagy elmehet mellette.) Kiválasztja a szüleit, a gyermekét/gyermekeit, a barátait, a párjait, kollégáit, és megtervezi az egyéb körülményeit: főbb személyiségvonásait, szociális helyzetét, örökletes hajlamait, földi testét, azt, hogy mely földrészen, mely országban, milyen nemzetiségűként, s férfiként, vagy nőiként születik-e újjá. Megtervezi élete minden mozzanatát, és a lehetőségei különféle variációját.

Semmi kötelező...

Az összes addig megszerzett földi tudását és tapasztalatait az energiarendszerében tárolja, de aktívvá csak azokat teszi, amelyekre az adott életben szüksége lehet. Megválasztja a születése pillanatát is, hogy a Föld és a környező bolygók energetikai hatása segítsék vállalt feladatai teljesítését, azaz az asztrológiai jellemzőket. Mindezek kódjait a DNS-ének a rétegeibe programozza, hogy a megfelelő pillanatban működésbe lépjenek.
Nincs eleve elrendeltetés, csak lehetőségek, hajlamok, amiket vagy beteljesítünk, vagy nem. Tervezéskor az összes lehetséges tapasztalás előre látható. Minden megoldandó feladatnak, problémának megtervezésre kerül a legjobb megoldása is. Ezért mielőtt valaki megérkezik, már tudja, hogy az adott életben mi lehet elérhető számára.

Ez a karma?

Van olyan, amikor önként vállalunk egy helyzetet, amiből a lélek tanulni akar valamit, és van olyan, amikor karmikus rendezni valót tervezünk be, azaz visszaadunk, vagy visszakapunk valamit, amit más életünkben indítottunk útnak. Mert mindazt, amit másoknak okoztunk akár pozitív, akár negatív cselekedetként, azt nekünk is meg kell tapasztalnunk, ezzel kiegyenlítve a történteket.
Minden ember egyéni karmát teremt maga számára, de közben nagyobb csoportokhoz, a családjához, a mindenkori lakóhelyéhez, országához, ill. a Föld lakosságához is tartozik, így részt vesz a közös karmák megoldásában is.

És amikor megérkezik a gólya...

Ha a tervezett dolgok áttekintése után mindent megfelelőnek találunk, megindul a fogantatási folyamat. Bár a születendő Fénylény ezután sokat látogatja leendő szüleit, és alakuló testét, hangolódik hozzájuk, de véglegesen a helyét csak a születéskor foglalja el. Hatalmas lényünknek csak egy része képes a fizikai testbe beköltözni, a többi része más dimenziókban tevékenykedik.
A születésünk pillanatában lelkesen és tettre készen indulunk az utunkra, mivel ekkor még tudjuk, hogy teljességünk leérkező energiái, és az, amit nagy valószínűséggel a fejlődésünkben el fogunk érni, megváltoztatja a bolygót.