A meditáció legegyszerűbb formája a relaxáció.
Ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk egy helyzetben fellépni, fontos a feszültség csökkentése. A testi jó érzés visszahat lelkünkre, és megkönnyíti önmagunk és mások elfogadását. Nyugodt, egyenletes légzéssel sokat segíthetünk ebben. Figyeljük meg testünket, tudatosítsuk, hogy mely részét feszítjük meg! Ezután akaratlagosan feszítsük és lazítsuk el ezt a testrészt!

Modern korunkban az a felfogás uralkodik, hogy keményebben próbálkozni, erőlködni kell.
Ezzel ellentétben az ellazulás a lényeg.
A Harvard Egyetemen dolgozó Herbert Benson professzor kutató csoportja a relaxáció élettani hatásainak az alábbi előnyeit fedezte fel:
Nagymértékben javul a szerveink, leginkább pedig, az agy oxigénellátása, sokkal jobban, mint a mély alvás ideje alatt.
Az anyagcserénk sebessége is 18 - 20 %-al csökken, szemben az alvás ideje alattival, ami csupán 8 - 10 %.
A vérünk tejsavtartalma is csökken, a kitágult ereknek köszönhetően javul a szerveink vérellátása.
Jelentős mértékben, - akár 30 %-al is - csökken a vérünk koleszterinszintje.
A jótékony, valamint a káros koleszterinfajták (HDL-, ill. LDL- és VLDL-koleszterin) aránya is javul.
A vérünk endorfin szintje is növekszik, ami egyúttal kellemesebb közérzetet és magasabb fájdalomküszöböt jelent.
Több alfahullám termelődik az agyunkban, amelyek jó minőségűek és szinkronizáltak. A kutatási eredmények szerint ezek jelentősen javítják a testünk sejtjeinek megújulási folyamatait.
A kutatócsoport véleménye szerint egy 20 perces relaxáció legalább annyi stressztől szabadítja meg a szervezetünket, mint egy 3 - 4 órányi alvás.

Legegyszerűbb formája: behunyjuk a szemünket, mély lélegzetet veszünk. A Harvardon megállapították, hogy ha az „egy” szót ismételgetjük, már az is elég. Ha behunyjuk a szemünket, és minden kilégzéskor az „egy” szót ismételgetjük, néhány perc alatt relaxációs állapotba merülünk, akkor is, ha sose gyakoroltuk.
A relaxáció ellazítja az egész testet, a tudatot is. Integrálja a személyiséget, nyugodtnak, magabiztosnak érezzük magunkat. Csökkenti ingerlékenységünket, sokkal kevésbé leszünk hajlamosak haragra, feszültségre. Éjszakánként jobban alszunk, emésztésünk is javul.
Van, aki, azt mondja: nincs időm erre. Amikor azt mondjuk, hogy nincs időnk rá, akkor a legfontosabb.
Ha az ellazulást zene kíséri, akkor felgyorsul a folyamat. Ha lágy zene szól, miközben mélyen el vagyunk lazulva, tudatunk még mélyebben ellazul.

Az ember érzelmi és gondolati élete minden rezdülésének megvan a maga testi velejárója, lenyomata.
Gondoljuk végig:
Mit érzünk a testünkben, ha mérgesek vagyunk? Hogy reagál a légzésünk, a pulzusunk, a torkunk, hogy reagálnak az izmaink erre az érzelemre? Mi történik a testünkben, ha félünk? Milyen "tüneteink" vannak pl. egy vizsga előtt? Mi történik a szervezetünkben, ha hirtelen megijedünk?
Ezek általában erős érzelmek. Természetesen a pozitív érzelmeknek és gondolatoknak is megvan a maguk testi lenyomata.

A relaxáció módszere a test és a psziché közötti összefüggésen alapul.
Ha igaz az, hogy a negatív pszichés történések meghatározott negatív testi állapotokat hoznak létre, akkor ennek a fordítottja is igaz. Azaz: az egyenlet testi oldaláról indítva olyan fizikai állapotot hozunk létre, amelyek kizárják a negatív pszichés történéseket.
Számos relaxációs módszer létezik. Egyik sem az egyetlen, az üdvözítő út. Ugyanúgy, mint minden másra, erre is érvényes, hogy kinek-kinek meg kell találnia a saját módszerét.
Mi az egyik legegyszerűbb, és a kutatások szerint az egyik leghatékonyabb módszert mutatjuk be:
Eszerint semmit sem kell aktívan "csinálnunk", mert az ember teste pontosan tudja, hogy kell ellazulni, hiszen minden nap gyakorolja: amikor elalszik. Van, hogy máskor is észrevesszük, hogy ellazultunk. Napközben talán fáradtságnak éljük meg ezt az állapotot.
Az ember teste minden aktív teljesítménnyel eltöltött 90-120 perces periódus után tart egy húszperces pihenőt. Ezekben a húsz percekben magától lepereg, teljesen vagy részlegesen a relaxáció folyamata - feltéve, ha hagyjuk. Ezért jó, ha már ismerjük a saját ritmusunkat, és akkor próbálunk meg rásegíteni az aktív figyelmünkkel a folyamatra, amikor annak biológiailag is eljött az ideje.

Helyezkedjünk el kényelmesen. A kényelmes az, ami kényelmes, nincs semmilyen előírás. Általában igaz, hogy olyan testhelyzetet válasszunk, amelyben minden izmunk ellazulhat, anélkül, hogy pl. leesnénk közben a székről. Azaz, ne úgy üljünk, hogy közben valamelyik izmunkkal tartjuk magunkat.
Általában az is igaz, hogy nem jó, ha keresztbe tesszük a lábunkat vagy a karunkat, mert ezt a testhelyzetet egyes izomcsoportjaink feszesen tartásával stabilizáljuk, így azok nem tudnak jól ellazulni.
Jó az is, ha letesszük a szemüvegünket, mert ahogy egyre intenzívebben figyelünk befelé, a szemüveg súlya okozta érzéklet nagyon erősen kiemelkedhet az érzékleti mezőnkből, és zavaróvá válhat.
Továbbá bármikor, amikor csak észrevesszük, hogy kényelmetlenül ülünk vagy fekszünk, nyugodtan addig fészkelődhetünk, amíg megtaláljuk a valóban kényelmes helyzetet. Látni fogjuk, hogy ettől nem zökkenünk ki, és nem is zavarjuk vele a többieket. Ugyanezért nyugodtan köhögjünk, ha kell, ne fojtsuk vissza.
Nem kell szándékosan "ellazítani" semminket sem, ugyanis az összes izmunk magától ellazul, ha nem kap parancsot a munkára. Ez a természetes állapota. Ezért mindössze annyit teszünk, hogy egyszerre csak egy testrészünkre figyelünk. Érzékeljük a pillanatnyi állapotát, és figyeljük a változásokat. A figyelmünk az egyetlen aktív működésünk ebben a folyamatban, az összes többit csak hagyjuk, hogy legyen.
Sokakban, amint elkezd ellazulni a testük, megszűnik a külső „nyüzsgés", megindul a belső „mozi". Mindenféle képek, gondolatok, emlékek és emlékfoszlányok cikáznak át az agyán szinte követhetetlen sebességgel. Ezeket sem kell aktívan kiszorítani a tudatunkból - ugyanis attól nem mennek el. Valamiért felbukkantak, biztos megvolt rá az okuk. Hagyjuk őket leperegni, majd engedjük el. Valahogy úgy, ahogy az ember a víz alatt úszva kiereszti a tüdejéből a levegőt, és a buborékok először lassan, majd felgyorsulva szállnak felfelé a víz felszínére, majd belevesznek a semmibe. Így van ez a belső mozi képeivel is.
A belső mozit az is segít majd lehalkítani ill. megfékezni, hogy közben aktívan figyelünk azokra a testi érzésekre, amelyek jószerével soha nem tudatosulnak bennünk. Nem érünk rá megállni, és megfigyelni, hogy milyen érzés az, ahogy a levegő az orrlyukainkból leér a tüdőnkbe, és milyen az, amikor a tüdőnkből mondjuk a nyitott szájunkon át kiáramlik vissza, ahonnan jött. Pedig közben ezernyi dolog történik bennünk.
Ha pedig végképp kibírhatatlan a belső zaj, gondoljunk valamilyen kellemes képre. "Mindenre gondolhatnak, kivéve a fehér elefántra" - mondta egyszer egy jógi a meditálni szándékozó hallgatóságnak. Ettől természetesen kivétel nélkül mindenki a fehér elefántra gondolt. Miért csinálta ezt? Mert így legalább csak egy gondolat volt egyszerre az emberek fejében, és nem száz.
Miután megtaláltuk a kényelmes testhelyzetet, csukjuk be a szemünket. Az, aki nyitott szemmel szeretne indítani, válasszon ki egy foltot, pontot vagy fényes tárgyat a falom, plafonon vagy a földön, és pislogás nélkül meredjen rá. Pislogni tilos. Látni fogja, hogy egy idő után:
1) egyrészt elmozdulni látszik az a pont vagy folt, vagy a tárgy kontúrja. Ez azért van, mert a retina fényérzékelő sejtjei egy idő után kifáradnak, és a működésüket a szomszédos sejtek veszik át - ezért "csúszik el" a kép.
2) nehéznek tűnik nyitva tartani a szemet, majd a szemhéj magától, automatikusan becsukódik.
Ezután pedig itt az ideje, hogy - a mi módszerünk szerint - fentről lefelé végigjárjuk a figyelmünkkel a testünket. Tapasztalni fogjuk, hogy azok a testrészeink, amelyekre éppen figyelünk, szinte másodpercek alatt ellazulnak.
Vegyél egy-két mély levegőt. Belégzés, és kilégzés. ...... Megint belégzés, és kilégzés. ......
Aztán, kezdjél el csak a fejed tetejére koncentrálni. Csak a fejed tetejére. S gondolatban járd végig a fejed tetejét. Mettől meddig tart? És milyen érzések vannak benne? Csak a fejed tetejére koncentrálj.
Ha csak a fejed tetejére figyelsz, észre fogod venni, hogy másképp érzi magát a fejed teteje, mint eddig. Lehet, hogy egy kicsit felmelegszik, bizsereg. Az is lehet, hogy sikerül megérezned, milyen irányban állnak a hajszálaid.
Jó tudni, hogy bármilyen érzés alakult ki a fejed tetején, azt kizárólag Te okoztad a figyelmeddel.
Aztán figyelj a homlokodra. Hogy érzi magát a homlokodon a bőr? Hogy érzi magát az az izom, amelyik a két szemöldöködet szokta összehúzni, ha nagyon figyelsz valamire vagy mérges vagy? Lehet, hogy észreveszed, hogy ahogy csak erre az izomra figyelsz, lassan egyre távolabb kerül egymástól a két szemöldököd.
Aztán gondolatban járd végig a szemöldöködet. Az egyiket először, majd a másikat. Majd lazítsd el azt az izmot, amelyik a szemhéjadat emeli és csukja, mint egy rolót. Lazítsd el egészen a szemhéjadat, és figyeld meg, hogy mi történik a szemhéjad belső felszínén. Lehet, hogy csak sötétet látsz, de lehet az is, hogy fényfoltokat, formákat, színeket. Az is lehet, hogy megjelenik a belső mozidon valami. Egy gondolat, egy fantázia, egy emlék talán. Bármi jön, jól nézd meg, aztán engedd el.
És közben figyelj az arcizmodra. Mettől meddig tart, milyen érzés, ahogy lassan ellazul. És az állkapocsizmodnak talán már nehezére is esik csukva tartani a szádat. Lehet, hogy a szád egy kicsit kinyílik, úgy mint az alvó emberé. Lehet, hogy felmerül benned egy alvó ember képe, akit szeretsz. Vagy egy alvó kis állaté, egy kiskutyáé, kismacskáé. Az is lehet, hogy ez az érzés, hogy ellazult az állkapocsizmod, az elalvás előtti állapotot juttatja az eszedbe, amikor az ember békés, nyugodt, úgy érzi, hogy védett helyen van.
Aztán figyelj a nyakadra. Próbáld meg megérezni, hogy mi a különbség aközött a rész között, ahol nincs semmi a nyakad bőrén, ahhoz képest, ahol találkozik a ruháddal, a galléroddal.
Majd próbáld meg megérezni, hogy hogy érzi magát a vállad bőre. Milyen tapintása van annak a ruhának, amit ma vettél fel.  Járd végig a válladat a figyelmeddel. És lehet, hogy érdekes megfigyelni, hogy ahogy a vállad ellazul, mintha a két karod is sokkal nehezebb lenne. Vagy legalábbis mintha megváltozott volna a bennük lévő érzés.
Aztán figyeld meg, hogyan érzi magát a két kezed? Egyformán? Vagy van valamilyen különbség? Az egyik talán nehezebb, vagy zsibbadtabb mint a másik, melegebb is talán. Figyeld meg, hogy mi a különbség.
Azután a figyelmeddel menj vissza a mellkasodra. Érezd, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasod minden egyes levegővételnél. S közben jó tudni, hogy minden egyes kilégzéssel kifújod magadból a salakot, a múltat, ami már nem kell, és minden egyes belégzéssel egy darab vadonatúj, soha nem volt jövőt szívsz be magadba. Minden egyes kilégzéssel megszabadulsz valami rossztól, salaktól, és minden egyes belégzéssel egy darab vadonatúj jövőt szívsz be magadba.
Érezd, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasod.
Aztán a figyelmeddel járd körbe a derekadat. Azt a részt, ahol a ruhád öve érintkezik a bőröddel.
Majd utána a hasad következik. Érezd, ahogy a ruhával érintkezik a hasad bőre.
Majd figyeld meg, hogy érzi magát a hasizmod. Egy tökéletes jelzőműszer ez. Amint valami rossz ér, valami feszültséged támad, megfeszül. És jó tudni, hogy ha sikerül ellazítanod, akkor a rossz nem olyan rossz, ha fáj valami, az nem fáj annyira. Figyeld meg, jó laza-e a hasizmod most.
Aztán próbálj beleérezni a hasüregedbe. Próbáld érezni a szerveidet.
Majd figyelj a fenekedre. Érezd, hogy milyen erővel támaszt alá a szék, vagy a matrac.
És utána koncentrálj az egyik combodra, majd a másikra. Mettől meddig tart a combizmod? Lehet, hogy a figyelmed nyomán változik a benne lévő érzés? Lehet, hogy elnehezedik, vagy nagyobbnak érzed, az is lehet, hogy könnyebbnek, talán bizsereg... Bármilyen érzés, ami más, mint ami előbb volt, kizárólag a szándékodnak, a figyelmednek köszönhető. Jó ezt tudni.
Aztán a térded következik. Figyeld meg, hogy érzi magát a térded. Milyen szögben hajlik?
Utána pedig az egyik vádlidat járd végig a figyelmeddel, mettől meddig tart, majd a másikat. Hogy érzi magát ez a nagyizom? És ha van rajtad zokni, akkor járd körbe azt a területet, ahol a zokni gumija fogja körül a lábadat.
Majd a bokád következik. Előbb csak az egyikre figyelj, majd csak a másikra.
És utána a lábfejedre megy a figyelmed, majd a lábujjaid következnek. Talán sikerül egyenként végigjárni őket, a kisujjadnál kezdve.
Utána azt figyeld meg, hogy érzi magát a talpad.
Mostanra teljesen ellazultál. Vegyél még egy nagy levegőt. Fújd ki, aztán a gondolataid között keress meg egyet: Melyik a kedvenc helyed? Egy hely, ahol már voltál, vagy ahová mindig szerettél volna eljutni. Egy olyan hely, ami a békét, a védettséget, a nyugalmat, biztonságot és az örömet jelenti a számodra. Ahol igazán jó pihenni.
Lehet ez akármi. Lehet a szobád, egy vízpart, egy hegytető, akármi. Ha van egy ilyen helyed, próbálj meg rágondolni. Ha nincs, akkor találd ki, hogy mi lenne az.
A kedvenc hely. És vannak ott mindenféle fények, formák, színek.
Nézd meg őket.
És vannak ott hangok is. Lehet, hogy a természet hangjai. Vagy valaki ott van még veled.
Vannak szagok is. Próbáld meg érezni őket.
És a bőrödön is érzel mindenfélét.
És a testedben is kialakulnak jó érzések.
Próbáld meg intenzíven megérezni mindegyiket, itt és most.
És még egy kicsit időzz el a kedvenc helyeden. A kedvenc helyed védettségéből nézve minden más.
Aztán, vegyél egy jó nagy levegőt, mozgasd meg az ujjaidat, és a saját ütemedben gyere vissza ide az itt-és-mostba. Mire kinyílik a szemed, itt vagy megint, kipihenve, felfrissülve, jókedvűen.
Van, akinek nem megy elsőre a dolog. Ennek több oka lehet:
- sokak számára az újdonság feszültséget okoz, ez pedig az ellazulás ellen hat;
- mostanában nagyon stresszes időszakát éli;
- nehéz feladnia az önmaga feletti kontroll érzését;
- nem érzi magát biztonságban az adott közegben;
- éppen egy aktív periódusában van, és a belső biológiai állapota nem kedvez az ellazulásnak;
- valamilyen külső vagy belső zavaró tényező akadályozza meg (pl. nem volt előtte vécén, vagy éhes, fáj valamije, vagy zavarja valamilyen zaj, a meleg, a rossz levegő, stb.)
- és még számos más.

Egy adott csoportban általában a Gauss-görbe szerint alakul a helyzet:
- vannak, akik nagyon gyorsan és mélyen ellazulnak;
- a nagy többségnek bizonyos mértékig sikerül ellazulnia;
- vannak, akiknek elsőre egyáltalán nem sikerül, és utána is csak fokozatosan jutnak el a kívánt állapotba.

Jó viszont tudni, hogy bárhogy sikerült is az első kísérlet, az benne van a "normál" sávban. A relaxáció tanulásának a folyamata semmiben sem különbözik egy atlétikai mozgásforma megtanulásától. Három dolog kell hozzá: gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás.