Az ezoterikus tanítások szerint a halál után a lélek másik burokba költözik, hogy újabb tapasztalatokra tegyen szert.

A spirituális tanításokban szereplő reinkarnációs elméletek szerint, a látható anyagnak egy formájában - a fizikai testben, egy finomabb –fizikai érzékszervekkel láthatatlan- forma (a lélek, spirituális test, fény én, vagy magasabb én) lakik. Ez a lény, a fizikai burok (test) halálát követően - egy bizonyos idő elteltével – egy másik burokba költözik (testbe), hogy ennek segítségével újabb tapasztalatokra tegyen szert az adott bolygón. Ezen elképzelések alapján a halál az élet természetes velejárója. Mivel aki beleszületik egy fizikai testbe, az biztos, hogy egyszer el is fogja hagyni majd azt.

Amikor lélek kilép a fizikai testből

Nézzük végig, hogyan is történik mindez, mi történik a halálunk pillanatában, és utána:

Először is az illető úgy érzi, hogy felemelkedik, lebeg. Elhagyja, és felülről látja a testét, és mindent, ami körülötte zajlik. Egyre növekvő fényességet észlel, az anyagi teste helyett egy áttetsző, könnyű energiatestben, szellemi testben érzékeli magát. Nem csak azt látja, hogy mi történik, hanem azt is tudja, hogy ki mit gondol, és érez. Próbál kommunikálni pl. az orvosokkal, ápolókkal, vagy a teste körül állókkal, de rövidesen rájön, hogy a fizikai lények nem látják, és nem hallják őt. Azt tapasztalja, hogy nem tudja megfogni a tárgyakat, energiateste átmegy mindenen, így a falak, vagy egy kerítés nem akadály számára.

Bár ezeket furcsának éli meg, és egyes dolgok pl. hogy nem hallják, látják, megrázóan hathatnak rá, de összességében nagy könnyebbséget és boldogságot érez. Mivel nincs a fizikai testében, ezért nem érzékeli annak állapotát (pl. egy baleset esetében, összetört részeit), így az esetleges fájdalmat sem.

Megszűnik a tér és az idő

Számára a testen kívüliség pillanataiban, megszűnik a hagyományos földi idő és a tér, így távolságok sem léteznek. Ha például Budapesten meghal, vagy halál közeli állapotba kerül valaki, és a vidéken élő édesanyjára gondol, abban a percben ott is találja magát, s ha elég erős a hozzátartozója intuitív érzékelése, akkor ő (az édesanyja) is megérzékelheti a jelenlétét.

Emellett azon szeretteivel is találkozik, akik előtte haltak meg, sőt, azok, akiket a legjobban szeretett, ill. akiknek a legnagyobb szerepe, jelentősége volt az életében (már eltávozott rokonok, személyes segítő „angyal", Jézus, valamely más Mester, vallási személy stb.) kifejezetten várnak rá, hogy átvezessék ezeken a pillanatokon, vagy esetleg elmondják, hogy nincs még itt az eltávozás ideje, így vissza kell térnie a testébe.

Ekkor az illető azt is megérti, hogy a halál nem jelenti önmagunk végleges megszűnését, az csak átmenet az élet egyik formájából, egy másik formájába. Ezekben a pillanatokban még sokféle információhoz juthat önmaga és mások igazi lényével, Istennel, a Világegyetem működésével, esetleg előző életeivel kapcsolatosan.

Átkelés a túloldalra

Ahhoz, hogy teljesen visszatérjen valódi otthonába, a fény magasabb régióiba, egy átmeneti szakaszon kell keresztül haladnia. Ezt láthatja alagútnak, kapunak, hídnak, vagy ködnek, amiben, vagy ami mögött egy még világosabb, erőteljesebb, tisztább, ragyogóbb, és szeretetteljesebb fény hívását érzékeli, mint amelyben eddig tartózkodott. Minél közelebb kerül ehhez a fényhez, annál inkább eltölti a hatalmas, feltétel nélküli szeretet, végtelen békesség és nyugalom érzete, melyek leírására nincsenek földi szavak, s ez párosul még azzal a tudattal, hogy valójában ott van otthon. Ezen közben csodálatos zenét is hallhat a „túloldalról". Ha valakinek még vissza kell térnie a földi életébe, akkor ezt a fényt csak távolabbról szemlélheti, de nem „kelhet át". Ha viszont végleg eltávozhat (ezt saját magasabb énje dönti el) akkor igen, és az a fényfonal (energetikai kapcsolat), amely még a fizikai testéhez kötötte, végleg elszakad. Ezután már nem tud visszatérni ebbe a testbe. Igazából ilyenkor már nem is akar, mert amikor megérzékelte azt a csodálatos földöntúli szeretet fényt, és átélte a hazatérés élményét, nem is kívánkozik vissza.

Mindenki történelmet ír

E közben a test halála után pár órával, az azt közvetlenül körülvevő étertest feloszlik. Azok az energiatestek, amelyek az adott élet információit (minden történés érzelmi és gondolati rezgéstartalmát) tárolják (asztrális test), azután bomlanak fel, amikor az illető fénylény kielemezte és feldolgozta a bennük tárolt adatokat, és ezek esszenciáit a spirituális testnek (amely a felsőbb én része) átadta. Ez a tapasztalat és tartalom egyrészt beépül az illető saját élettörténetei krónikájába, és a világ tudástárába (Akashájába) egyaránt.

Ilyenkor az eltávozott magasabb lényét egyrészt nagyfokú jóvátételi vágy fogja el, hogy rendbe hozza azt, amit az elmúlt életében elrontott, másrészt újabb tapasztalatokra szeretne szert tenni, és ez alapján elkezd felkészülni a következő inkarnációjára.

Butaság lenne?

Bár a leírtak egyesek számára elég misztikusnak tűnhetnek, de a legtöbbjére egyre több bizonyíték áll rendelkezésünkre, és jómagam is megerősíthetem ezeket a saját tapasztalataim által:

Felsorolok egy párat. Pl. Sokan éltek át már halál közeli élményeket, jöttek vissza a klinikai halál állapotából, és egymástól függetlenül hasonló tapasztalatokról számoltak be. Így mindazon történéseket, beszélgetéseket is el tudták mesélni, ami az alatt zajlott, amíg ők öntudatlanul feküdtek.

Olyanok is be tudtak számolni arról, hogy mi történt körülöttük, akik egyébként vakok voltak, vagy süketek, és amikor magukhoz tértek utána sem láttak, vagy hallottak.

A kisgyerekek, akik még nagyon közel vannak a megszületésük előtti időszakhoz, időnként beszélnek ezekről a tapasztalataikról „tudod, amikor még nem itt voltam, hanem az égben, és nagy és fényes voltam...", csak legtöbbször a szülők fantáziálásnak veszik ezeket.

Sok ember meditációban éli át előző élete egyes élményeit, eseményeit, a halála pillanatait, a halál utáni élete egyes mozzanatait, és tapasztalja meg valódi lényét. Ezeket én magam is végigéltem, megérzékeltem jó párszor, és az engem felkeresőknél is szükség esetén, vezettem/vezetek ilyen meditációkat. „Beszélek" nem egyszer beteg, vagy kómába esett emberek felsőbb lényével, és az általuk adott információk rendre beigazolódnak (pl. hogy magukhoz fognak térni, vagy eltávoznak). Tolmácsoltam már több paciensemnek a nem régen eltávozott hozzátartozója üzeneteit, információit, s ezek hasonlóak voltak a mások által megéltekkel, vagy leírtakkal stb.

Sok olyan dolog van, amit még csak kevesen tudnak érzékelni, megtapasztalni, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok, nem léteznek, és nem lehetnek valóságosak.