Rudolf Seiner: A karma megnyilvánulásai
(részletek)
I.


Az ember bizonyos tudati rétegek határozott ösztönzésére az önmaga által megtestesített karmikus okokat követő kiegyenlítő hatásokat a külvilágban is megkeresi. Az ember egyenesen odasodródik például egy olyan környezetbe, ahol valamilyen fertőzést kaphat, hogy a fertőzés kiegyenlítő hatásában a saját maga által megtestesített karmikus okokat felkeresse. Az ember ahhoz is odaűzetik, amit életbalesetnek hívnak, azért, hogy egy ilyen baleset rátörése révén a kiegyenlítést keresse.
De miképpen alakul a karmikus folyamat, ha valamilyen intézkedés révén olyan helyzetbe kerülünk, hogy az embereket megakadályozzuk e kiegyenlítést célzó keresésükben?
Tegyük fel, hogy bizonyos higiénikus intézkedésekkel olyan hatás váltunk ki, hogy bizonyos okok, bizonyos dolgok, melyekre az embernek karmikus kötődései által hajlamosnak kell lennie, teljességgel hiányoznak. Gondoljuk el, hogy egy bizonyos területen higiénikus intézkedések semmi esetre sem hozhatók meg az ember kénye-kedve szerint. Láttuk például, hogy egy adott korszakon belül a tisztasági törvényekre való hajlandóság abból ered, hogy ez az időközben már letűnt hajlam fordított ismétlődéssel ismét felbukkan a fejlődés során. Ebből is látható, hogy ha az ember egy adott időpontban ilyen vagy olyan intézkedést hoz, az valójában az emberiségkarma nagy törvényein múlik. De az is könnyen érthető, hogy régen az ember nem hozhatott ilyen intézkedéseket, mert azokban az időkben az emberiségnek szüksége volt a járványokra, amiket most higiénikus intézkedésekkel kell kiirtani a világból. Az élet nagy berendezkedéseit illetően az emberiség fejlődése valóban meghatározott törvények alá tartozik, és mielőtt valami az emberiség egész fejlődésére nézve jelentős és hasznos lehet, fel sem merül a lehetőség, hogy ilyen intézkedések születhessenek, mert az ilyen intézkedések nem a teljes tudatos, józan és értelmes életből származnak, melyet az ember a születés és halál között tehet magáévá, hanem az emberiség közszelleméből. Elég csak egyszer szemügyre vennünk, hogy egy-egy felfedezés vagy találmány is akkor bukkan fel legelőször, amikor az emberiség arra ténylegesen megérett. Az emberiség földi fejlődéstörténetének rövid áttekintése olykor jó néhány érdekességet nyújthat.
Gondolják csak meg, hogy elődeink – azaz saját lelkeink! – a régi atlantiszi kontinensen egészen más alakú testekben éltek, mint a maiak, és hogy akkor ez az atlantiszi kontinens elsüllyedt, és azok a berendezések, amelyekkel ma találkozunk, mai kontinensünk területén alakultak ki először. A Föld egyik féltekéjén felbukkanó lakosok csak egy későbbi időpontban lettek a másik féltekén élőkhöz vezetve. Nem is olyan távoli az a múlt, Európa népei viszonylag rövid ideje érhették el újra azokat a területeket, melyek az atlantiszi kontinens másik oldalán leváltak. Ezekben a jelenségekben valóban nagy törvények uralkodnak. És hogy ezt vagy azt felfedezik, vagy olyan intézkedéseket hoznak, melyek ilyen vagy olyan irányban lehetővé teszik a karmába való beavatkozást, az nem az emberek véleményétől vagy tetszésétől függ, hanem akkor következik be, amikor be kell következnie. Ettől függetlenül azonban, ha bizonyos okokat félreállítunk, melyek egyébként meglettek volna, és amelyeket bizonyos embereknek karmikus bonyodalmaik miatt fel kellett volna keresniük, akkor ezen a módon jótékonyan befolyásolhatjuk az emberek karmáját. Ez a befolyás azonban nem jelenti azt, hogy a karmát eltöröltük, csak azt, hogy más irányba tereltük.
Folyt. köv.