A jóga,
mint a spirituális fejlődés rendszere

Tartalom

A jóga 8 lépcsőfoka
  1.-2.) Önmegtartóztatás és erkölcsi előírások
  3.) Testtartások és testgyakorlatok
    Mudrák
    Lótuszülés
    Ászanák (testgyakorlatok)
  4.) A légzés szabályozása (pránájama)
  5.) A tudat visszahúzódása önmagába
  6.) Koncentráció, figyelem összpontosítás
  7.) Meditáció
    Az irányított meditáció
    A relaxáció (ellazulás)
    Relaxációs gyakorlat
  Jógagyakorlat I.
  Jógagyakorlat II:
  A rituálé szerepe a jógában

A jóga 8 lépcsőfoka

A jóga a spirituális fejlődés rendszere.
A hindu joga sokkal több azoknál a hatha-jóga gyakorlatoknál, amelyekkel a közhit egy kalap alá veszi.
A szó jelentése: "összekapcsolódás a Legfelsőbbel", s egyben az e célt szolgáló folyamatok összefoglaló megnevezése is.
A Jóga célja, hogy a lelket visszavezesse a magasabb szellemi régiókba. A csapongó tudat megfékezéséhez ad gyakorlati útmutatást.

A jóga fontos alappillére a rendszeres meditáció, de meditálni csak az tud, aki megvalósít négy dolgot: ez a szeretet, részvét, együttérzés, és a félelem nélküliség (felül emelkedettség).

Sokféle tanítás, irányzat volt. Ezeket Patandzsali 8 lépcsőfokba rendezte. Rendszere tömör, mentes minden dogmatikus merevségtől. A jóga 8 lépcsőfoka ilyen-olyan formában az összes nagy világvallásban jelen van.

Patandzsali 8 lépcsőfoka:

• az önmegtartóztatás szabályai (nem ölés, nem lopás stb.)
• erkölcsi előírások, kötelességek (önfejlesztés kötelessége, isten iránti odaadás kötelessége)
• testtartások és testgyakorlatok
• a légzés szabályozása
• a tudat visszahúzódása önmagába, érzékszervek uralása
• figyelem összpontosítás, koncentráció
• meditáció, elmélyedés
• egyesülés a mindenséggel. Révület (ez a legmagasabb szintű meditáció. Itt megtörténhet a test és a lélek szétválása, magasabb világok megtapasztalása)

1.-2.) Önmegtartóztatás és erkölcsi előírások

Az első két lépcsőfok önfegyelemre tanít, és segít kiszabadulni az önző vágyak hálójából. Az egyén uralmat nyer elitélendő gondolatai és tettei felett. Mindkét módszerre rálelünk a zsidó-keresztény vallásban is, az erkölcsiség sarkkövét alkotó Tízparancsolatban, amely megszabja, hogy mit tegyünk, és mit nem tegyünk.
A karma szemszögéből az egyetlen bölcs dolog, amit tehetünk, ha tartózkodunk a kártékony cselekedetektől, és erényes életet élünk. Az ok-okozatiság törvénye szerint szüntelenül találkozunk tetteink következményeivel.

Le kell mondani az ölés, a lopás, a hazudozás, a féktelenség és a vágyakozás gyönyörűségeiről. Eltérően a nyugati világ erkölcsi felfogásától, itt nem az a lényeg, hogy mindezt ne tegye meg az ember, hanem hogy ne kívánja megtenni. Vagyis ne tegyen erőszakot önmagán, ne csak a tetteit uralja, hanem a vágyait is.
A fogalmakat igen tágan értelmezik.
Az ölés tilalma nemcsak a testre vonatkozik, hanem egy másik ember önérzetére, ragaszkodására is.
Lopni eszméket, bizalmat, munkaerőt sem szabad, vagyis tilos kihasználni a másik ember kiszolgáltatott helyzetét, gyengeségeit.
A hazugság tilalma a meg nem gondolt gondolatok, ostoba ideológiák terjesztését is megállítja.
A féktelenség tiltása nemcsak a kábító- és ajzószerek használatára vonatkozik, hanem a szenvedélyek, fanatizmusok, türelmetlenség korlátozását is célozza.
A vágyakozás fogalma nemcsak erotikus jelentőségű, hanem magában foglalja az egzisztenciális irigységet, a túlzott karrier- és becsvágyat, a gyűjtőszenvedélyt, a vagyon és az emberi lelkek birtoklását is.
Előítéletek nélküli viszonyulás minden emberi jelenséghez. Ez egyaránt vonatkozik a vallásokra, hitekre, eszmerendszerekre, politikai és tudományos meggyőződésre. A másság elfogadását, az empátiát, a szempontváltás képességét jelenti.