Mai agykontrollos világunkban nem is olyan nagy csoda ez. Arról van szó, hogy az elménket irányítani, befolyásolni tudjuk tudatos gondolatokkal. Egy cseppet sem mindegy, hogy milyen mondatokkal töltjük tele fejünket.

Elterjedt mondás: az vagy, amit megeszel. Igaz, konkrétan, és átvitt értelemben is. Amivel megtömöd hasad-fejed, az egyszer csak visszaköszön rád egy történés formájában. „Minden testet öltött dolgunk nemzője a gondolat”- mondta bölcsen Szepes Mária.

Ha valaki „túl sokat foglalkozik kicsinyes, alacsonyrendű dolgokkal, az végül beszennyeződik, átitatódik ezekkel, és úgy árasztja magából a pszichikai emanációikat, mint szennycsatornák tisztogatója a bűzt…

A romboló érzések vámpirizálnak. Az indulatok mocsárpárákat, lázt gőzölnek. Közelségüket senki se viseli el tartósan, mert megbetegszik, kimerül tőle.”

A jóga etikája olyan alapelveken nyugszik, ami a tökéletességet célozza meg. Olyan emberi lényben gondolkodik, aki mentes minden káros gondolattól.

Az egyik alapvető kitétel az ún. nem - ártás. Ez a fogalom sok mindent foglal magában. Nagy általánosságban az élet iránti tiszteletet. Azt a tudatot, amit László Ervin professzor planetáris tudatként nevez. Ez annak a felismerését jelenti, hogy összetartozunk, mindenkinek köze van a másikhoz és a bolygónkhoz. Közös felelősségünk és közös céljaink lehetnek.  Félelem és harag nélkül közeledni a másik felé. Boldogan és önzetlenül segítő jobbot nyújtani.

Legalább ilyen fontos az igazság szeretete. Az a gyakorlat, ami határozottan és bátran kiáll az igazság mellett és ugyanolyan vehemenciával harcol a hazugság ellen. A szó és a tett egységét tűzi ki célul. A túlzást, a hivalkodást, a háryjánoskodást, a kétértelműséget elutasítja.

A lopás nem csak tárgyak eltulajdonítását jelent, hanem minden másfajta birtoklást, a bizalommal való visszaélést is. Meglopni lehet egy barátságot vagy szerelmet is. Lophatjuk az időt. Egyetlen egy jogtalan bitorlás sem megengedhető.

A szerzési vágy korunk emblémája lett. Természetesen a jóga helyteleníti. Legyünk inkább olyanok, mint a Nap, amely mindenkire egyformán süt, irigység és érdekek nélkül. Jobb, ha mi uralkodunk a dolgok felett, mintha mindez fordítva történik.

Ezek a vezérelvek a jógi életét egyszerűvé és tisztává teszik, elméje megszabadul a földi hiúságok béklyójától. ”Miután mindent elvesztettél… csak a legvégső önvalód marad. Ez a tiszta lét állapota.”

A jógi kifejleszti azt a képességét, hogy bármi is történjék vele, semmi sem billenti ki egyensúlyából, mindig elégedett marad. Boldog, ha segíthet másoknak, nem ismeri az enyém fogalmát, nem tud haragudni és ellenséges lenni.

Túl idilli ez a kép szentnek nem mondható embervoltunknak. Olyan mesés. Távoli és elérhetetlen, mint a csillagos ég. Valószínűleg, elég gyarlók vagyunk ahhoz, hogy mindezt maradéktalanul teljesítsük. De már a kísérletezés is megéri. Ha csak gondolatilag törekedne mindenki a jóra, ha csak pár botladozó lépést tenne ez irányban, már egy fokkal jobb lenne a világ. Ma különösen nagy szükség lenne erre.

Az biztos, hogy „planetáris mindannyiunk” épülését szolgálná, ha erőszakmentesen, egymásra figyelve, igazul élnénk. Mint a jógik.

- Bálint Vera -